A becsületét, hitelét csak visszaadja az embernek. Meg az alkotás örömét is, szerintem – ez látszik legalábbis a filmen. A Rengeteg 2 úgy fókuszál csak a lényegre, és követi megszállottan a szellemi-tartalmi-képi minőség útját, mint ahogy a kamerája tapad a szereplők arcára és kezére, levakarhatatlanul. Csak a lényegi, csak a mélyben rejlő mozgatórugók érdeklik, semmi sallang, semmi szemfényvesztés. Ilyen volt az első Rengeteg is, és úgy látszik, ez ma is működik. (Felírhatjuk arra a listára, amin a jól sikerült második részek sorakoznak. ) Kizlinger Lilla Egybefüggő történet most sincs, csupán történetfoszlányok. Belecsöppenünk a budapesti középosztály hétköznapi életébe, ahol látszólag értelmes, tájékozott emberek vívják napi csatáikat egymással – mert valamiért csak csatázni tudnak. Nem egymásra figyelni, egymásra hangolódni, egymáshoz kapcsolódni és közös akaratot szülni, hanem mindig és újra meg újra csak megerőszakolni a másikat. És persze mindenki majd szétrobban a feszültségtől, amiért ez nem sikerül maradéktalanul, mert az a rohadt másik folyton ellenáll.
Ez kétszeresen is a "vissza a gyökerekhez" érzéssel ajándékozott meg: egyrészt, mert az alkotó visszanyúlt egy olyan korai munkájához (ez volt az első egész estés játékfilmje), ami az én hivatásos filmnézői "pályafutásomnak" is meghatározó élménye volt, másrészt, mert Fliegauf kénytelen volt újra olyan kis költségvetésből, barkácsmódszerekkel forgatni, ahogyan a pályája indult (vagy talán még annál is nagyobb kihívásokkal), amikor még tényleg nem a pénz mozgatta az embert, hanem a világmegváltó szándékok. Ami Hajdú Szabolcsnak az Ernelláék Farkaséknál volt, az most Fliegaufnak a Rengeteg 2, és valószínű, hogy sok más filmrendező sorsa is lesz, akik hozzá hasonlóan az új filmfinanszírozó szervtől már nem remélhetnek támogatást, mert a "nem létező" feketelistára kerültek. Marad tehát a partizánfilmezés: szívességekért, lelkesedésből, hittel. És ahogy az lenni szokott: annál igazibb és jobb az eredmény – ami persze még egy berlini díjjal együtt sem kárpótolhatja az alkotót azért, mert a pálya szélére szorították, de némi elégtételt talán ad.
Ha Madalinát hősnőnek tekintjük, hősnő akkor a valóban létező ezernyi lánytársa is, akiket megvernek, megerőszakolnak, önmagukból kifordítanak, aztán, amikor már értéktelenek, a szemétre dobják őket. Madalina története nem kizárólag román segélykiáltás és sors, hanem magyar, cigány, szlovák, bolgár, lengyel, cseh és még hosszan sorolhatnánk, mennyiféle út a csüggedésbe és megsemmisülésbe. Mady Baby, román nevét is levetve, a lidércfénynek bizonyult nyugati élet reményébe kapaszkodva az ő szóvívőjük. Madaline történetének lehet egy olyan olvasata is, hogy az írek (akik helyére szintén képzelhetünk más nyugati nemzetet) azért nem bukkanak fel szinte áttételesen sem az előadásban, mert a kívülről érkezőknek nincsen lehetőségük a társadalmukban valódi kapcsolatokat építeni. Madalina a hatóságok, a polgárok és úgy általában mindenki számára láthatatlan – igaz, az epilógus felfedi, hogy a lány hazájában sem élvezett semmilyen védelmet. Ez az információ pedig fontos, hiszen a történet során a lány az áldozatszerepből nem tud tartósan, egy-egy játékpercnél tovább kilépni.
2021. július 12. | | Olvasási idő kb. 5 perc Nem nagyon ismerek olyan embert, akinek harmonikus lenne a viszonya a szüleivel, és ne tudnák őt mindennél jobban felidegesíteni. És nem nagyon ismerek olyan szülőket, akik bölcs derűvel figyelnék gyermekeik önálló(sodó) életét, és drukkolnának a döntéseikhez. Nem nagyon vannak továbbá olyan párok, amelyek ne szednék szét egymás idegeit (főleg egy ilyen év után), és olyan családok, ahol egy szélsőséges egészségügyi helyzetben ne éreznék a hozzátartozók tehetetlennek magukat. Mindegyik helyzet megjelenik Fliegauf Bence új filmjében, amit az idei Berlinalén a legjobb női alakítás díjával jutalmaztak, és ami nem várt moziforgalmazásra, hanem váratlanul bekerült az HBO kínálatába. Gyárfás Dorka ajánlója. – Sok mindenen lemérheti az ember az öregedés folyamatát – van, aki a Jóbarátok – Reunion on teszi, engem meg most épp az ütött meg, hogy Fliegauf Bence Rengeteg című filmje 18 éves lett, és a nagykorúsága alkalmából kapott egy folytatást: Rengeteg – Mindenhol látlak címmel, ami pár napja elérhető az HBO GO-n. (Sajnos kicsit nehezebb megtalálni, mint a Jóbarátok nosztalgiaesztrádot, de keressétek rendületlenül. )
Címlap / Szerelem / Szex / 5 egyértelmű jel, hogy a szex nem jó köztetek, még ha "eredményes" is Minden a teljesítmény Önmagában a narcisztikus személyiség még nem tesz valakit rossz szeretővé, sőt. Mivel ezek az emberek szinte éheznek a figyelemre és az elismerésre, bármit megtesznek, hogy kimagaslóan teljesítsenek, így igazi lepedőakrobata mutatványokat képesek bemutatni. Az egy dolog, ha valaki próbál örömet szerezni a partnerének, és esetleg utána visszajelzést is vár, az viszont már egészen más, amikor valaki olyannyira a saját alakításával van elfoglalva, hogy közben szinte el is felejti, hogy más is jelen van. Gyengeségnek helye nincs Mindannyian tudjuk, hogy az intim együttlétek soha nem olyanok, mint amilyennek a filmekben látjuk őket – a valóságban kevesebb a tökéletes megvilágítás és több az esendőség, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen ez a tökéletes alkalom arra, hogy igazán közel kerülj a másikhoz. Egy narcisztikus személy önképében azonban a gyengeségnek nincs helye, ezért kizárólag a fizikai teljesítményre koncentrál, és elzárkózik attól, hogy érzelmileg is megnyíljon a másik előtt.
gif.golf, 2024