Kedvencelte 2 Várólistára tette 48 Kiemelt értékelések rocketdog 2020. október 27., 19:14 Haha, VR élmény '99-ben:D Angela Bassett igazi badass női karaktert hoz, mint általában. Ralph Fiennes elbújhat mögötte. Imádtam a zenéket, a hatalmas rave bulikat. Bár a film hangulata összességében inkább feszült, felkavaró. Átüt a káosz, a kiábrándultság és mélységes elkeseredés. S mintha előrevetítette volna 2020 egyik legfelkavaróbb eseményét. Papíron ugyan hosszú film, de nem éreztem lassúnak vagy unalmasnak. Bár elsüt néhány jól ismert fordulatot, mindenképp jobb film, mint a%-os értékelése. csokidani 2019. november 15., 18:15 Hogy is mondjam; untam. Szeretem a sci-fit, de ez most nem jött meg nálam. Hozzáteszem: csak félig tudtam megnézni (az is több mint 1 óra), egyszerűen annyira érdektelen volt h nem akartam újabb 1 órát elpazarolni. Érződött rajta az is, hogy nem mai film (klasszikusoknál például ez nem szokott számítani). Ralp Fiennes meg annyira jellegtelen és súlytalan szegénykém… Hát ez most nem jött be na.
Fúsi Sok filmben feldolgozták már a felnőtt szüzesség kérdéskörét (pl. A 40 éves szűz, Teddy mackó, A kezelés, stb. ), bár nem minden esetben kerestek választ arra, hogy felnőtt (jellemzően) férfiak miért nem tudnak vagy akarnak intim kapcsolatot kialakítani. Az izlandi író-rendező, Dagur Kári sem megy bele túl mélyen a témába, ami, mondjuk, nem baj, mert így legalább a nézők jobban elgondolkodhatnak a kérdésen. A látottak alapján pedig bőven van min agyalnunk. Strange Days - A halál napja James Cameron és Kathryn Bigelow 1991 óta nem egy "cég", ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy válásuk után is együtt dolgozzanak, így esett meg, hogy Cameron írta A halál napja című scifi-akciófilm sztoriját, amit exneje rendezett 1995-ben. Kicsit hosszú a maga 145 percével, ám végig pergő, sehol sem válik unalmassá, a történet is érdekes, főleg annak fényében, hogy évekkel járunk a Mátrix előtt, sajnos azonban a film ordas nagyot bukott, pedig egyáltalán nem rossz, csak a 90-es évek közepén még nem lehetett egy ilyen - pláne R-kategóriás - produkciót legyömöszölni az ilyesmire akkortájt még totál érzéketlen nézők torkán.
A Strange Days rohamrendőrös-militarizált esztétikája pedig pontosan visszaköszön a fergusoni zavargások, és az utána kihirdetett szükségállapot képeiben. Mindez persze nem előzmények nélküli, a film sokat merít az 1992-es Los Angeles-i zavargásokból, amiket az váltott ki, hogy a rendőrök összevertek egy fekete férfit, Rondey Kinget, és erről videófelvétel is készült. A Strange Days azt feszegeti, hogy az események megtörténténél valójában már fontosabb az eseményekről készült felvétel. Ezzel pedig pontosan eltalálta, milyen fontos tényezője lett a társadalmi konfliktusoknak, hogy az élet minden pillanatáról videófelvételek készülnek - még ha ez a korszak végül nem is agykéreg-kamera, hanem a mindenki kezében ott lévő kamerás mobilok segítségével jött el. Erőszak és videó kapcsolata pedig nemcsak a rendőri- és politikai ügyekben jelenik meg. Ahogy a Strange Daysben is van egy meglepően brutális E/1-ben rögzített nemi erőszak- és gyilkosságjelenet (ráadásul egy különösen beteg csavar után a gyilkos ráteszi az eszközt áldozata fejére, aki így saját halálát nézi végig), úgy jelentek meg a Facebookon közvetített kínzások és gyilkosságok.
Mesteri módon megkomponált jelenet, az idő előrehaladtával azonban egyre gyanúsabb lesz, hogy valami nincsen rendben vele. Túlságosan is összesűrűsödnek benne ahhoz a horrorklisék, hogy komolyan lehessen venni. Valójában ez egy film a filmben, a steadicam feltalálójától, Garrett Browntól azt kérték, hogy a Halloween paródiáját forgassa le. A Halál a hídon operatőre amúgy De Palma megbecsült alkotótársa, a januárban elhunyt Zsigmond Vilmos volt. A fenti videóban maga Brown mutatja meg és magyarázza el, mi a legjellemzőbb módja a POV-jelenetek felvételének. A steadicam egy testre felvehető kameramozgató eszköz, amely kiküszöböli a mozgás okozta rázkódást, és aminek a fejlesztése a mai napig tart: már telefonokhoz is be lehet szerezni ilyen eszközt. A Hardcore Henry is hozzáadta a magáét a technika fejlesztéséhez, direkt a film számára egy maszkszerű szerkezetet építettek, amelynek a viselésekor két, szájmagasságban rögzített GoPro kamera veszi fel azt, amit az eszköz használója is lát maga előtt.
A filmben hallható párbeszédben Mace (Angela Bassett) azt mondja "Right here, right now". Fatboy Slim, Right Here, Right Now című számához, Angela Bassett filmben hallható mondatát használta fel. Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] m v sz Kathryn Bigelow filmrendezései The Loveless (1981) Alkonytájt (1987) Kék acél (1990) Holtpont (1991) Strange Days – A halál napja (1995) Örvénylő vizeken (2000) Atomcsapda (2002) A bombák földjén (2008) Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajsza (2012) Detroit (2017) m v sz James Cameron Filmrendezései Nagyjátékfilmek Piranha 2. – Repülő gyilkosok (1982) Terminátor – A halálosztó (1984) A bolygó neve: Halál (1986) A mélység titka (1989) Terminátor 2. – Az ítélet napja (1991) True Lies – Két tűz között (1994) Titanic (1997) Avatar (2009) Rövidfilmek Xenogenesis (1978) T2-3D: Battle Across Time (1996) Dokumentumfilmek James Cameron a Bismarck roncsai között (2002) A Titanic szellemei (2003) A mélység szülöttei (2005) Forgatókönyvíróként Rambo II.
16 év telt már el a 2000-es évekből, ami nem tűnik soknak, de arra bőven elég, hogy elfeledjük, mekkora reményekkel és kétségekkel futottunk neki anno az új évezrednek. A filmipar sem vonhatta ki magát ebből a felfokozott várakozásból, több mozi is készült erről az időszakról, de talán a legstílusosabb Kathryn Bigelow alkotása volt, amely azonban akkorát bukott, mint a ház, egyszerűen nem jött be a közönségnek, talán azért, mert az új Szárnyas fejvadászt akarta benne látni mindenki, holott egy teljesen egyedi neo-noir moziról van szó, amely egy igazi gyöngyszem. Nőiesen bevallom, hogy a bemutató idején ez nekem nem igazán tűnt fel, úgy maradt meg emlékeimben, mint egy alapvetően érdekes, de nem kicsit zavaros, ellenben nagyon is stílusos mozi. Már régen terveztem az újrázást, ezért nagyon megörültem, amikor egy kedves olvasó kérte a kritikát, kíváncsian néztem végig a történetet annyi év után, és meg kellett állapítanom, hogy annak idején némileg felületesen ítéltem meg ezt az alkotást (mentségemre szóljon, hogy még nagyon fiatal voltam a bemutató idején), ugyanis egy meglepően jó neo-noir moziról van szó.
- részlet a filmből (és a könyvből). Bridget, aki nem akar egyedül és kövéren meghalni és ronda pulcsis Mark Darcy mikor máskor, mint szilveszterkor találnak egymásra. Igazán üdítő film szilveszter estére. Bridget Jones - Renée Zellweger Mark Darcy - Colin Firth Daniel Cleaver - Hugh Grant Még nincs vége! A cikk folytatódik a következő oldalon.
Unacknowledged Te hiszel az UFO-kban és a földönkívüliekben? A Giancarlo Esposito által narrált dokumentumfilmben nem kevesebbet állítanak, mint hogy az idegenek nagyon is léteznek, rendszeresen meglátogatják a Földet, évtizedek óta másoljuk a technikájukat, de a politikai-gazdasági elit mindezt el akarja titkolni a világ közvéleménye elől, hogy fenntartsa saját hatalmát és befolyását. Steven M. Greer, orvos és ufológus, a film kvázi főszereplője dokumentumokkal és nyilatkozó szakértőkkel igyekszik rávilágítani mindarra, amit kb. mindenki tud, aki életében legalább egyszer látott X-aktákat, összeesküvős filmet vagy sorozatot (pl. az 51-es körzetről), esetleg régóta nem szedi a gyógyszereit. Mindez nem azt jelenti, hogy a téma hülyeség volna, mert nem az, éppen ellenkezőleg, csakhogy a készítők nem nagyon tudják alátámasztani a kijelentéseiket tényekkel, ami persze nem meglepő, viszont akkor mi lehetett a cél? A felvázolt kérdések persze érdekesek, roppant mód gondolatébresztőek, csak hát megfelelő válaszok és főleg bizonyítékok híján nem sokat érnek.
Reménytelen múltba révedés Juilette Lewis egy emlékvideón Ennél már csak egy jelenetben tapintott rá jobban a Strange Days arra, hogy mi vár a világra. Amikor a főszereplő megbűvölten nézi vissza emlékeit volt barátnőjével, és kapkod kétségbeesetten a földön heverő lemezei után. Pontosan ugyanazzal a megszállottsággal, ahogy két évtizeddel később a Black Mirror egyik leglehangolóbb epizódjában, az Entire History of Youban nézi vissza a féltékeny férfi életük minden pillanatát a legkisebb kockákig. Vagy, ahogy az ennél is valamivel lehangolóbb valóságban nézi vissza megbűvölve a fél emberiség Facebookon és Instagramon életének minden dokumentált pillanatát, volt szerelmeinek képeit, idegesen ügyelve arra, nehogy véletlenül belájkoljon éjjel fél háromkor egy öt évvel korábbi posztot. Közös fényképek persze korábban is voltak, elrakott levelek felett száz éve is sírtak emberek. A jövő mégis az lett, hogy egyre több pillanatunk van dokumentálva, ezek egyre inkább előttünk vannak, és ezekbe egyre inkább belecsavarodunk.
gif.golf, 2024