Mária Eleonóra főhercegnő (*/† 1864). A család a bécsi udvarban és a morvaországi Sziléziában lakott, a tescheni hercegi birtokon (Erzsébet Franciska sógora, Albert főherceg Teschen hercege is volt). Az 1866 -os porosz–osztrák háború idején a főhercegnő rendszeresen látogatta a hadikórházakat, segítette a sebesült katonákat. 1874 -ben második férje, Károly Ferdinánd is meghalt. Fiait, Frigyes, Károly István és Jenő főhercegeket nagybátyjuk, a gyermektelen Albert főherceg fogadta örökbe. Az idős tábornagy, a haderő főparancsnoka segítségével mindhárman tábornoki rangra emelkedtek és jelentős parancsnoki beosztásokba kerültek a császári és királyi hadseregben. 1895 -ben Albert főherceg elhunytával Erzsébet Franciska főhercegné elsőszülött fia, Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot, ezzel ő lett az Monarchia egyik leggazdagabb embere. Örökségéhez tartozott számos értékes ingatlan Pozsonyban és Bécsben, köztük a Albert főherceg bécsi palotája, az Albertina is, nagy értékű műgyűjteményével (ma állami képtár).
Az anya és apa nélküli nevelkedett főhercegnő egyébként akaratos és elkényeztetett teremtéssé vált, aki sohasem találta fel igazán magát az életben. Először merő szeszélyből hozzáment egy őt nem szerető férfihoz, aminek persze hamarosan válás lett a vége. A Monarchia bukása után viszont a legtöbb családtaggal ellentétben ő az országban maradt, sőt a szociáldemokrácia eszméjének lelkes hívéül és agitátorául szegődött, ami miatt már életében is "vörös főhercegnőnek" nevezték. Visszatérve Stefánia szíve választottjához, a magyar grófhoz: a Lónyay család törzsgyökeres magyar család, melynek legelső ismert őse Gurg (György) de Lóna volt, aki I. Béla király (ur. 1060–1063) egyik főembere volt. György egyik kései utódja volt Jakab főispán, akinek IV. László király 1285-ben hűséges szolgálatai jutalmául Lónya helységet adományozta. Ezek után gyermekei és unokái e birtokukról nevezték magukat Lónyayaknak. Elemér a Lónyay család bodrogolaszi kastélyában született. Édesapja Lónyay Ödön báró (1834–1885) volt, akinek Zemplén és Bereg vármegyében voltak birtokai.
Erzsébet Franciska Erzsébet Franciska Mária Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai-ház Született 1831. január 17. Buda Elhunyt 1903. február 14. (72 évesen) Bécs Nyughelye Baden bei Wien Édesapja József nádor Édesanyja Württembergi Mária Dorottya főhercegné Házastársa Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceg Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd főherceg Gyermekei többek között: Mária Terézia bajor királyné Frigyes főherceg Mária Krisztina spanyol királyné Károly István főherceg Jenő főherceg Vallása római katolikus A Wikimédia Commons tartalmaz Erzsébet Franciska témájú médiaállományokat. Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Franciska ( németül: Erzherzogin Elisabeth Franziska von Österreich; Buda, 1831. – Bécs, 1903. ), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, magyar királyi hercegnő, József nádor és Mária Dorottya württembergi hercegnő leánya, aki két házassága révén, elsőként Modenai Ferdinánd Károly Viktor főherceggel, majd Tescheni Károly Ferdinánd főherceggel kötött házasságai révén modenai és tescheni hercegné.
Elemér volt a hattagú család második gyermeke. Bátyjával, Gáborral együtt Grazban és Budapesten tanultak állam- és jogtudományt. Gábor, az idősebb fivér jogán átvette a családi birtok irányítását, Elemér viszont diplomáciai pályára lépett. 1886-ban követségi attasévá nevezték ki. Előbb Bukarestben és Szentpéterváron, később Brüsszelben működött. Néhány évvel később előbb követségi tanácsossá, majd császári és királyi kamarássá léptették elő. 1892-ben már követségi titkári rangban tevékenykedett: először a szentpétervári, majd a párizsi, a londoni és végül a római osztrák-magyar nagykövetségen. Időközben Afrikában és a Földközi-tenger vidékén hosszabb utazásokat is tett. 1895-ben a császár legfiatalabb öccsének, Lajos Viktor főhercegnek a kíséretében Szentpétervárott. részt vett II. Miklós orosz cár ünnepélyes koronázási ünnepségén. Szolgálataiért megkapta a román Korona-rend és a belga Lipót-rend lovagi keresztjét, és az olasz Koronarend középkeresztjét. 1896 novemberében Ferenc József Lónyay Elemérnek és bátyjának, Gábornak magyar grófi rangot adományozott, amit követően a felsőház örökös tagjaivá választották őket.
A 23 éves Erzsébet Franciskát ezért hozzáadták a nála 13 évvel idősebb Károly Ferdinánd főherceghez. Ferenc József császár – még ugyanebben az évben – Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt vette feleségül. Károly Ferdinánd és Erzsébet Franciska boldog házasságban éltek. Hat gyermekük született, négyen érték meg a felnőtt kort. Ferenc József főherceg (*/† 1855). Frigyes főherceg (1856–1936), Teschen hercege, császári és királyi tábornagy, 1914 – 17 között a Monarchia haderejének főparancsnoka, Isabella von Croÿ-Dülmen hercegnőt vette feleségül. Mária Krisztina Dezideráta főhercegnő (1858–1929), aki 1879 -ben feleségül ment XII. Alfonz spanyol királyhoz (1857–1885). Férje halála után Spanyolország régens királynéja maradt fiának, XIII. Alfonznak nagykorúsításáig ( 1902 -ig). Károly István főherceg (1860-1933), a Császári és Királyi Haditengerészet (k. u. k. Kriegsmarine) főfelügyelője 1916 -ig. Jenő főherceg (1863–1954) császári és királyi tábornagy, a Német Lovagrend nagymestere (Hoch- und Deutschmeister), a világháborúban a délnyugati front parancsnoka 1917 -ig.
gif.golf, 2024