Az idős életkor önmagában nem akadálya az altatásnak, viszont ilyen esetben a műtét után gyakrabban fordulhat elő átmeneti vagy tartós zavartság, fokozódhat a demencia. Milyen szövődményei lehetnek? A mélyaltatás közvetlen veszélyét részben a légútbiztosítás nehezítettsége adhatja. Ennek enyhébb következménye a fogak, a szájnyálkahártya és a hangszalagok sérülése lehet, de nagyon ritkán előfordulhatnak ennél súlyosabb következmények is. Ilyen az átmeneti oxigénhiányos állapot, illetve a miatta kialakuló tartós tudatkárosodás. Legsúlyosabb esetben, sikertelen légútbiztosítás esetén extrém ritkán akár halál is történhet. Természetesen ezek elkerülése érdekében számos lehetőség rendelkezésre áll, amellyel a súlyos, maradandó károsodások száma minimálisra csökkenthető. Az altatás rizikóját számos alapbetegség emelheti. Ezek közül kiemelendőek a szív- és érrendszeri, valamint a tüdőbetegségek. Közvetett módon a sebészeti beavatkozással járó komplikációk - közülük különösen a vérzések - is jelenthetnek egyfajta altatási rizikót.
Mint minden gyógyszernél, a műtőben alkalmazott gyógyszerek esetén is jelentkezhet túlzott érzékenység, de az ilyenkor kialakuló reakciók ellátásához a műtőben minden feltétel azonnal adott. A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Szabó Nóra aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvosnak. Utolsó módosítás: 2018. 11. 14.
Felnőtteknél ez vénabiztosítással indul, majd a gyógyszerek vénás kanülön keresztül végzett beadásával folytatódik. Kisebb gyerekek esetén egy arcmaszkon keresztül lélegeztetnek be altatógázt. A gyógyszerek hatására a betegek pár másodperc alatt elalszanak. Kisebb gyerekek esetében vénaszúrást többnyire már az alvás során végeznek. Mélyaltatás esetén elalvást követően történik a légutak biztosítása, illetve a lélegeztetés elkezdése. Ennek több módja van. Rövidebb, 10-15 perces műtéteknél az altatóorvos a saját kezével, speciális műfogás segítségével tarja szabadon a légutakat, a beteget pedig arcmaszkon keresztül lélegezteti. Ennél hosszabb műtéteknél már szükség van speciális légútbiztosító eszközök behelyezésére. Rutinszerűen ennek két módja van: az egyik az úgynevezett endotracheális tubus alkalmazása (ennek behelyezése az intubáció), a másik a gégemaszk használata. Az endotracheális tubus olyan műanyagcső, amelyet a hangszalagokon keresztül a légcsőbe vezetnek. A gégemaszkot a légutak fölött illesztik rá a gégebemenetre.
A szén-dioxid-lézer használata során nincs vérzés, és nem kell összevarrni a nyálkahártyát. A fenti egynapos sebészeti műtétek közül az OEP nagyon sok beavatkozást támogat, ezért mindig érdeklődni kell az adott intézménynél, amely lehet akár magánklinika is, hogy az aktuális műtétünkre mi vonatkozik, és mennyi kiadásra kell számítanunk.
Mikor van szükség rá? Felületes altatást akkor alkalmaznak, ha a beavatkozás nem jár igazán fájdalommal, vagy ha az érzéstelenítés regionális technikákkal biztosítható, de szükséges a pszichés kellemetlenség csökkentése. Klasszikusan ilyenek a gyomortükrözések, a vastagbéltükrözések, a gerincközeli érzéstelenítésben végzett műtétek vagy akár a fogászati beavatkozások. Általános érzéstelenítésre, tehát mélyaltatásra minden olyan fájdalommal (például sebészi metszéssel) járó beavatkozásnál szükség van, amely egyéb technikával nem érzésteleníthető (ilyenek például a mellkasi és az idegsebészeti műtétek). Előfordul az is, hogy ezek ugyan alkalmazhatóak lehetnek, de a beteg elutasítja őket. Ilyen esetben a regionális érzéstelenítés alternatívája lehet a mélyaltatás. Hogyan kivitelezik a beavatkozást? Az altatás mindig monitorizált körülmények között történik: a betegre EKG-monitort, vérnyomásmérőt, véroxigénszintet mérő pulzoximétert helyeznek föl. Ezt követően kezdhető meg az altatás, amelynek első része az elaltatási fázis.
Mi ez a beavatkozás? A műtéti altatást a szaknyelv általános érzéstelenítésnek hívja, a köznyelv inkább mélyaltatásként emlegeti. Ennek során az aneszteziológusok altató és fájdalomcsillapító gyógyszerek adásával érik el, hogy a beteg ne érezze a beavatkozást és a műtéti fájdalmat. A mélyaltatás során a test izomzata - beleértve a garat-, valamint a légzőizmokat is - elernyed, ami légútbiztosítást, lélegeztetést tesz szükségessé. A mélyaltatástól jól el kell különíteni a bódítást, illetve a szedációt, amelyet a köznyelv felületes altatásként emleget. Ezeknél az orvosok szintén altató és nyugtató gyógyszereket adnak, de azok csak a beteg pszichés komfortját biztosítják, magáról a műtéti érzéstelenítésről pedig valamilyen regionális érzéstelenítő technikával - például gerincközeli érzéstelenítéssel - gondoskodnak. A felületes alvást úgy kell elképzelni, mint az éjszakait: megmarad a beteg spontán légzése, és előfordulhat -például erősebb hangingerre - ébredés is, de az érzéstelenítésnek köszönhetően fájdalmat ekkor sem érez a beteg.
2. "Félek, hogy fel fogok ébredni a műtét közben. " Erre semmiképpen sem kerülhet sor, ugyanis az aneszteziológus szakorvos a műtét teljes időtartama alatt jelen van, figyeli a páciens életjeleit, éberségi állapotát és ennek megfelelően adagolja az altató szert és a fájdalomcsillapítót is. A teljes narkózis azt foglalja magában, hogy a páciens teljesen elveszti mind a tudatát, mind pedig a fájdalomérző készségét a műtét idejére. 3. "Félek, hogy nem ébredek fel a műtét után. " Szintén alaptalan félelem, hiszen a beavatkozás jellegétől függően az altatóorvos pontosan tudja, mikor kezdje el csökkenteni, majd teljesen megszüntetni az altatószer adagolását. A páciens mellett marad egészen a felébredés pillanatáig, figyelve annak életjeleit. 4. "Mi lesz, ha lebénulok az érzéstelenítés következtében? " Javarészt epidurális érzéstelenítés alkalmával merül fel ez a félelem, hiszen ilyenkor a gerinccsatorna megfelelő részébe (az epidurális térbe) történik az érzéstelenítőszer befecskendezése. Aneszteziológus szakorvosaink azonban magasan képzett és nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek, akik pontosan tudják, hogyan kell az epidurális érzéstelenítést végrehajtani.
gif.golf, 2024